Szeptember 5-én a katolikus egyház Kalkuttai Szent Teréz anyára, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítójára emlékezik, aki életét a legszegényebbek szolgálatának szentelte, és a szeretet hordozójává vált a világban - közli a magyarkurir.hu.
Teréz anya 1910-ben született Agnes Gonxha Bojaxhiu néven Üszkübben, és már gyermekkorában mély vallásosság jellemezte. 1928-ban Istennek szentelte életét, és a Teréz nevet választotta Lisieux-i Kis Szent Teréz iránti tiszteletből. 1929 és 1948 között tanított Kalkuttában, majd 1946-ban egy vonatút során megérezte Jézus hívását, hogy hagyja el a zárdát, és éljen a legszegényebbek között.
1950-ben alapította meg Kalkuttában a Szeretet Misszionáriusait, amely azóta Indiából kiindulva az egész világon elterjedt. A rend tagjai a szegényeket szolgálják, és munkájukért semmi pénzt nem fogadhatnak el, hitvallásuk szerint Jézust szolgálják a szegényekben.
Tevékenységét az egész világon elismerték, és 1979-ben megkapta a Nobel-békedíjat is. A díjjal járó pénzt az éhezőknek adományozta, mert nem tudott volna nyugodt lelkiismerettel fogyasztani a ceremónia finomabbnál finomabb ételeiből, amikor testvérei közül annyian éheznek.
Teréz anyának a szegények sorsáról és a gazdagok felelősségéről vallott nézetei II. János Pál pápa gondolkodásában is fontos helyet foglaltak el, és szoros barátság szövődött a szerzetesnővér és a Szentatya között.
Teréz anya 1997. szeptember 5-én halt meg. II. János Pál pápa avatta boldoggá 2003-ban, Ferenc pápa pedig 2016-ban a szentek sorába iktatta.
A Szeretet Misszionáriusainak rendjéhez ma már több mint négyezer apáca és négyszáz szerzetes tartozik, akiknek gyógyító-gondozó tevékenységét hárommillió önkéntes segíti. A világ közel százötven országában vannak jelen, és gondoskodnak a szegényekről, ápolják a betegeket, a legsúlyosabbakat, így a leprásokat is.
Teréz anya életpéldája a mai napig inspirálja az embereket világszerte, és emlékeztet minket arra, hogy a szeretet és a szolgálat a legfontosabb hivatásunk.
Egy régi történet szerint Teréz anyát egyszer egy fotóriporter megkérte, hogy engedje fotózni imádkozás közben. A szerzetesnő beleegyezett, de azt mondta, a fotósnak csendben kell maradnia, és nem zavarhatja a csendet. A fotós megszegte az ígéretét, és kattogtatni kezdte a fényképezőgépét. Teréz anya nem szólt semmit, de amikor a fotós a képeket előhívta, nem látott semmit. Üres volt a film. Így üzente meg Teréz anya, hogy vannak pillanatok, melyek nem a világnak szólnak.
kép: magyarkurir.hu
